Rendben, tudom, hogy nem mindegy, milyen péksüti az a péksüti, de címnek fasza volt nem? Nem. Na mindegy, szóval a szitu a következő: Ájfonos vagyok.

Tudom, ciki, mert egy túlárazott szart használok, de az az igazság, hogy nincs kedvem minden alkalommal magammal hordanom a MacBook Air-emet, valahányszor Starbucksba mennék kávézni és így legalább ki tudom tenni az asztalra az almás telefont, ami azt jelenti, hogy a beépített sznobérzékelők számára láthatóvá válok.

Így nem fenyeget a veszély, hogy egy esetleges takarítás során a forgókefék áldozatává váljak.

Az ájfónos létnek viszont van egy kellemetlen mellékzöngéje - nem, nem az, hogy el kell viselni az irígy Androidosok frusztrációjának folyamatos, verbális megnyilvánulását. Hanem, hogy azzal szemben, hogy manapság már szinte egy vattacukor mellé is csomagolnak micro USB töltőt, a lighting csatlakozós iPhone kábel egyrészt ritka, másrészt az eredeti árából egy butatelefont azért megvehetünk. De velem nem basznak ki, mert én bizony rendeltem az aliról kettőt is. Egyet a kocsiba, egyet meg bárhova. Ezeket ni:

Hát nem csodaszépek?

Na jó, nem azok, egyszerű kábelek, de az az igazság, hogy annak nem is rondák. Pont elmennek és ami a fő: az elektromosság is elmegy rajtuk az USB csatlakozótól egészen a telefonig.

Az áruk egyébként darabonként 56 forintnak megfelelő dollár volt.

A kényeskedő iPhone pedig nem írja ki, hogy "Nem támogatott kiegészítő", hanem szépen csendben, kussolva feltöltődik. Amennyiben pedig az iMac-be dugom a huncut másik végét, akkor az adatokat is átengedi magán a kábel, ami azt jelenti, hogy a céljának teljes mértékben megfelel.